Mindenki meghal, én megmaradok



A film eredeti címe: Все умрут, а я останусь

A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.















Mindenki meghal, én megmaradok...
Nem tudom, hogy kinek mi jut hirtelen az eszébe, amikor ezt a mondatot hallja...
Nem könnyű filmhez készítettem feliratot.
A film alcíme igen beszédes. Nem gyerekjáték.
Amikor elindult ez a blog, arra gondoltam, hogy reklámfelülete lesz néhány feliratnak amit elkészítet-
tem. Az kezdeti cél az volt, hogy viszonylag rövid idő alatt szülessen pár bejegyzés. Hogy legyen vá-
laszték. Úgy terveztem, hogy könnyedebb filmek közé bele-belecsempészek néhány komolyabb mű-
vet is. Ha a 2011-es bejegyzéseket megnézzük, akkor legalább két ilyen filmet is találhatunk. A Pópá
-ra, és a Cár-ra gondolok. Mindkét film igen kényes napi politikai kérdést is feszeget. Na nem direkt módon, de azért ott van, ahogy mondani szokták, a sorok között (elnézést a képzavarért). Pável Lun-
gin filmje nem csak egy egyszerű történelmi film. Véleményem szerint, a Cárban végig ott van a kér-
dés, hogy jó-e, vagy rossz-e az, ha az államhatalom ideológiailag elkötelezett. Jó-e ha a trón, és az oltár szövetsége szoros? Jó-e ez az államhatalomnak? Jó-e ez az Egyháznak? A 21.század úgy kezdődött, hogy egyes gondolkodókban felmerült, hogy a politikát, a világpolitikát újra spirituális eszmék, vallások fogják determinálni. Úgy mint ahogy volt ez az úgynevezett Középkorban. Ezért is aktuális mindkét film felvetése, felvetései.
Szerintem...
2012-ben azután jobbára könnyedebb alkotások következtek (a Kraj kivételt képez). Amundsennek köszönhetően, azonban nemcsak léha, csak szórakoztatást célul kitűző filmek jelentek meg a kí-
nálatban. Most 2013-ban, talán feltűnt valakinek, hogy ismét fel-feltűntek elgondolkodtatóbb filmek feliratai is (az általam elkészítettek között is). Én már a Mérkőzést is ezek közé a filmek közé soro-
lom, de a Nem mondom meg-re már tényleg nem a könnyed dialógusok a jellemzők. Itt-ott azért el tud gondolkodni az ember ezen-azon a film nézése közben.
És most itt van a Mindenki meghal, én megmaradok.
Ezt a filmet nem nevezném realistának. Ez a film naturalista.
Amikor nyolcadikos voltam, akkor az akkori orosztanárom (aki történetesen épp az iskola igazgató-
nője volt), talán épp Makszim Gorkijról terelődött el a szó, megkérdezte, hogy tudjuk-e mi a különb-
ség a realizmus, és a naturizmus között?  Majd megadta a választ, egy hasonlattal. Azt mondta, hogy a realizmus olyan mint amikor egy jó portréképet elkészítenek. A naturalizmus pedig olyan, mint amikor a fényképész megvárja, hogy egy légy szálljon az orrodra, és amikor emiatt grimaszolsz, vagy elkezdesz hadonászni, na abban a pillanatban elkészíti rólad a képet.
Minkét képen te vagy, az egyik egy reális kép rólad, a másik pedig egy naturális.

Miről szól a film?
Van három barátnő: Zsanna, Kátya és Vika. Egy osztályba járnak. Kilencedikesek. Egyik nap bejelentik az osztálynak, hogy az iskolában diszkót fognak tartani. Mindenki izgalomba jön... Alig várják, hogy eljöjjön a nevezetes nap...

A film tizenéves lányokról szól. Nem bakfisok rózsa-
szín filmecskéje. Hiszen az egyik, ha nem legveszé-
lyesebb életkorban vannak a lányok. Bár később az emberek életük legszebb éveiként szoktak gondolni ezekre az évekre, de ezeket az éveket túl kell élni. Tudni kell túlélni. Ez az a kor amikor az ember úgy érzi, hogy már nem gyermek. Ez az a kor amikor a felnőttek még nem veszik ezt észre.
És ebben a korban kell az embernek meghoznia olyan döntéseket, melyeket korrigálnia később már csak nehezen tud. Ha tudja majd egyáltalán...
A felnőtté válás egyik fontos állomása ez a korszak az ember életében. Sokan elkezdenek dohányozni, mert úgy gondolják, hogy ettől lesznek nagyfiúk, vagy nagylányok.
Sokan ekkor kezdenek el alkoholt fogyasztani, mert az gondolják, hogy ettől lesznek...
Közben a szülők is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Hogyan kell reagálniuk minderre? Mit tehet-
nek?
Megoldást hozhat-e a szigorúság? És az erőszak? Esetleg az engedékenység?
A szülőknek rá kell jönniük, hogy szeretett csemetéjük életében már nem ők a legmeghatározóbb személyek. A haverok, a barátok, a barátnők véleménye meghatározóbbá válik, mint a szülőké. De mikor jön el az a pillanat amikor szépen lassan, szinte észrevétlenül hátrább kell húzódniuk? Most vagy később? De mit tegyenek azért, hogy gyermekük ne legyen a kamaszkor áldozata.
Túl kell élni. Tudni kell túlélni.

Néhány kép a filmből:


A film egyik mellékszereplője a pedagógus. A pedagógus, aki nem csak a tananyagot akarja leadni a gyerekeknek, hanem egy kicsit többet, egy kicsit mást is akar átadni a tanulóinak, mint amit a tan-
terv előír számára. (Nekem nagy szerencsém van, úgy gondolom, hiszen több ilyen pedagógus is tanított iskolás éveim alatt. Ma már tudom, hogy ez szinte kiváltság. Időnként szoktam korrepetálni gyerekeket is, ifjakat is, és a velük folytatott eszmecsere során azt tapasztalom, hogy ez nincs így mindenkivel.) Szóval, adva van egy tanárnő aki többet akar adni az irodalom órán mint ami a tan-
könyvben található. De a nebulók egyáltalán nem vevők erre. Hiszen kamaszok...
Ez egy rövid kis jelenet a filmben, amiért mégis megemlítem mert itt elhangzik egy név.
Oszip Emiljevics Mandelstam
Mandelstam neve, aki 1891.január 15.-én született Varsóban. Miután a családja engedélyt kapott arra, hogy a népe számára kijelölt Letelepedési Övezetből elköltözhes-
sen, Szentpétervárra költöznek (1897) 1907-ben jelenik meg nyomtatásban az első versei. Előbb a Sorbonne-on, majd a heidelbergi egyetemen (1908-1910) tanul. 1911-ben kike-
resztelkedik, hogy beiratkozhasson a szentpétervári egye-
temre (A 19.század második felében hozott törvények alap-
ján szabályozták az egyetemen tanulható zsidók számát. Gyakorlatilag ez az első numero clausus a történelem fo-
lyamán... De a magyar történelemből is tudható, hogy nem az utolsó.). Még ebben az évben, költőtársaival megalakít-
ják a Költők Céhét. Az alkotó közösség manifesztumát Mandelstam fogalmazza meg. Első verses-
kötete 1913-ban jelenik meg. De nem csak verseket ír, hanem prózát is. Maga és családja megél-
hetését fordítói munkával is biztosítja. Nem szimpatizált a szovjet rendszerrel, 1933 őszén megírja híres Sztálin-epigrammáját. Ebben Sztálint nemes egyszerűséggel "kremlbéli hegylakó"-nak ( крем-
лёвского горца) hívja. Nem sokkal ezután letartóztatják, és száműzik. (Roppant leegyszerűsített így ennek a ténynek az ismertetése. Kicsit manipulatív is. De annyira megfelel a sztálini korszak köz-
helyes történelmi szemléletének. Hiszen nem csak ez a versecske volt a "bűne". Az első szovjet írókongresszus [1934]-on, amelyen  gyakorlatilag államosították az irodalmat, elfogadnak egy hatá-
rozatot amely az egységes Szovjet Írószövetség megalakításáról szól.  Mihail Bulgakov, Andrej Platonov, Oszip Mandelstam, és Anna Ahmatova kivételével minden jelenlevő aláírta. Ez maga volt a rendszer elleni nyílt lázadás.) Kényszerlakhelyén öngyilkosságot kísérel meg. Túléli. Ezután enyhí-
tettek az ítéletén. Mandelstam, az elvárásnak megfelelően, Sztálint magasztaló költeményeket is ír (ahogy a magyar irodalom jó néhány, máig elismert költője is az '50-es évek Magyarországán). Ennek ellenére (persze az előzmények ismeretében ez egyáltalán nem furcsa) 1937-ben kampányt indítanak ellene (is). Letartóztatják, és kényszermunkára ítélik. 1938.december 27.-én hal meg... A hivatalos irodalomból kizárták, ahogy Bulgakovot, Platonovot, Cvetajevát is. Művei halála után csak szamizdat-
ban terjedhettek, gyakorlatilag a szovjet rendszer összeomlásáig. ( Ez is bizonyítja, hogy nem első-
sorban az epigramma miatt nem került be a Szovjet Írók Panteonjába. Hiszen legkésőbb a hruscsovi olvadás idején rehabilitálhatták volna. Ez a lépés beleillett volna az akkori desztalinizációs folyamat-
ba.)
Néhány verse itt olvasható magyarul. Illetve itt is.



Polina Filonenko
Kátyát Polina Jurevna Filonenko alakítja.
Az ifjú színésznő 1986. augusztus 10.-én született Leningrádban. A 162.számú iskolában tanult, szülei munkásemberek voltak. Kilenc évesen a szülei beíratták egy olyan iskolába, ahol színjátszó képzés is volt. Hét évig járt ide, itt alapozta meg színjátszó tudását. 2003.-ban érettségizett, majd folytatta tanulmányait. Negyedéves korában két film válogatójára is meghívták (Bűn és bűnhődés-re és a Jár-ra). Ezzel a két filmmel indult el a filmszínésznői karriere (2007).
2008-ban elvállalja Kátya Kapitonova szerepét a Mindenki meghal, én megmaradok című filmben. Az általa megformált karakternek köszönhetően rendkívül népszerű lett hazája tinédzserei között.
2009-ben együtt forgat Jelizaveta Bojárszkájával, és ebben az évben eljátsza az Olimpius Inferno női főszerepét is. Filmes pályafutása azóta is jelentős, évente több filmben is szerepel.
Agnija Kuznecova
A Zsannát alakító Agnija Jevgenyevna Kuznecova 1985. július 15.-én született Novoszibirszkben. Édesapja képzőművész, édesanyja tanár. 2006-ban fejezte be színművészeti tanulmányait.
Fiatal kora ellenére rengeteg filmben szerepelt.
Alekszej Balabanov 2008-as Morfium című alkotásában epizódszerepet kap, nővért alakít a pszichiátrián.
Vika szerepében Olga Alekszandrovna Suvalova látható.
Suvalova kisasszony 1985. december 5.-én született Leningrádban.
Kilenc évesen találkozik a színházzal. 2000-től kezdődően, több televíziós sorozatban is szerepelt.
2005.-ben debütál a moziban. Első egész estés filmjében, az Итальянец-ben (az Olasz-ban) Irkát, egy tizennégy éves prostituáltat alakított. Ezt a mozit  Andrej Kravcsuk rendezte. A 2008-as, Valerija Gaj Germanika által rendezett, Mindenki meghal, én megmaradok című tinédzsertörténettel érte el eddig a legnagyobb sikerét.
Olga Suvalova



A filmhez tartozó felirat megtalálható itt.

1 megjegyzés: